Kép

Johnnie Walker Annapurna Expedíció 2016

Napló
2016. 03. 29.

A terv kicsit vad, de tetszik... Lényegében most egy csapadékos, viharos időszak van. De minden előrejelzés szerint a mai nap egy lélegzetvételnyi szünet a viharok között. Olyan keskeny kis ablakocska, hogy kis szerencsével éppen csak elegendő lesz...

Még sötétben kelek, a szokásos kelletlen öltöző rutin a jó meleg hálózsák belsejében. Szerencsére a felmenő cuccomat már tegnap összepakoltam, a kihívás pedig piszkál, hajt, mint valami zizegő rovar a fejemben. Hat óra, amikor meggyújtom a tüzet az oltárnál és eldünnyögök egy versszakot Hanumannak, kedvenc hindu istenemnek.

Az ösvény eleje a szokásos: ballagok az oldalmorénán, magasan a gleccser felett. Egy óra után érem el a gleccser szintjét, majd egy újabb óra és már a gleccsert szegélyező sziklákon kapaszkodom felfelé. A ruházatot jól eltaláltam: szélzáró réteg nincs rajtam, de a vastagabbik kék kantáros polár nadrágomban és a Zajo polár kabátomban vagyok. Hideg van, de ez nem zavar. A sziklákat fedő hóréteg azonban igen. Többször elvétem a lépést és visszacsúszom, vagy beleterhelek a rögzített kötelekbe. (Nem bízom bennük úgy igazán, egy szöget már sikerült kihúznom korábban, elég elnagyolt munka.)

Nyolckor beszélek rádión Márióval, az olasz kettős egyik tagjával. A rossz állapotban lévő ösvény miatt csak 9:30 és 10:00 között érem el az egyes tábort, ahol végre rám szakad a napfény. Komótosan pakolok: felszámolom az egyest és az itteni duplafalú Zajo sátramat a kettesbe költöztetem. Marha nagy lesz a motyóm, alvócuccal, gázzal, főzővel, nagyobbik sátorral... Nem baj: ennél nagyobb málhám már csak lefelé lesz, a csúcs után. Most az egyszer kibírom.

Az igazán kellemetlen meglepetés az egyes elhagyása után fogad. Mivel most senki nem mozog a hegyen és havazott, a köteleket néha egész komoly munkával kell kiszabadítanom a hó alól. A könnyű, szinte vízszintes traverz a gleccser hó-gyűjtő medencéjének karimáján a mély hóban, köteleket rángatva egy egész órát és rengeteg energiát vesz el. A korábban nyilvánvaló hasadékok alattomosan rejtőznek, néha csak az utolsó pillanatban detektálom őket a botommal szurkálva a havat.

A meredek rész első fél órája élvezetes: egész elegánsan felszökkenő sziklalépcsők vezetnek be a kettesbe vezető jéglejtők világába. Aztán jön a meglepi: ahogy húzom a rögzített kötelet, csak nem akar megakadni, jön, jön, mire vagy 30 métert összeszedek, a végén egy szép rojttal. A felettem kéklő
jégfal összeroskadt és a lezúduló jéglavina (a nagy, ragyogó jégtömbök ott hevernek körülöttem mindenfelé) elvágta a kötelet.

Se a jéglavina nyomai az útvonalon, se a kötél hiánya nem derítenek jobb kedvre. Még a visszavonulás is megfordul a fejemben, de az "akklimatizációs profit" - a kettesben eltöltött éjszaka - túl hívogató. (Meg a feladat is izgat: a dőlésszög nem nagy, de a talaj elég kemény. Szerencsére egy jégfejszét is hoztam magammal, pont az ilyen váratlan helyzetekre.) A következő 70 métert a lehető legkevesebb megállóval, pontos, de szinte folyamatos mozgással teszem meg. (Nagyon is tudatában vagyok a felettem tornyosuló irreálisan kék jégfalnak, amiből a körülöttem heverő tömbök kusza halmaza keletkezett.)

Égő tüdővel, de boldogan egyesülök újból a kötél fenti kirojtosodott végével, nagyjából a jégfallal egy magasságban. Az út innen se könnyű. Sokszor feladom a kötél kirángatását, kiásását és "érzésre" haladok a helyesnek vélt irányban a mély és friss hóban. Kétszer keresztezek nyugtalanító lejtőt, de nem hallok, nem érzek roppanást, feszültséget.

A kettesbe délután három és négy között érkezem meg. Tök üresnek tűnik. Nincs már egy deci folyadékom se. Nagyon kifárasztott a rengeteg ásás, a táborhely pedig: tele friss, mély hóval. Szóval, ha sátorban akarok aludni, akkor újabb óra ásás vár rám. A számba erőltetem a maradék energia zselét hóval (így olyannak képzelhetem, mint valami üdítőitalt), majd elkezdem a lapátolást.

10 perc után egy hatalmas gleccserhasadékba futok bele. Dühös vagyok, majdnem rákiabálok... de kire? Újrakezdem és négy óra körül már a sátor lenyűgözésével foglalatoskodom, majd beköltözöm. Minden jobb, minden szebb. Elértem a kettest és itt töltöm az éjszakát! Másfél litert olvasztok. Fél literből tökleves lesz, a többiből valami "gyümölcs ízű" sportital. (Olyan rossz, hogy a dehidratáltságom ellenére másnap reggel kiöntöm a maradékot.)

Beszélek Budapesttel, majd igyekszem elviselhetővé varázsolni a vackomat az éjszakához. A hideg és a magasság ellenére több hosszabb blokkot alszom.

Szponzorok

Johnnie Walker Névadó szponzor
Sourcing Hungary Kft. Magyarország Kiemelt szponzor
Vitalpaletta Társ szponzor
REON Digital Társ szponzor
Zajo Társ szponzor
Bodri Pincészet Társ szponzor
G-Shock Társ szponzor