Kép

Johnnie Walker Annapurna Expedíció 2016

Napló
2016. 04. 04.

Tegnap este még nagyon izgatott, feszült voltam, hajnalban azonban, amikor megszólalt az ébresztő óra, gépiesen elkezdtem öltözködni, összeszedetté váltam. Elköteleződtem az újabb akklimatizációs kör, az újabb feladat mellett.

Könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó akklimatizációs köröm. Ez komoly dolog: ahhoz, hogy becsületesen felkészüljek a palack nélküli csúcstámadásra legalább a 3-as táborban kéne éjszakáznom az akklimatizáció során. (Ideális esetben az "1000 méteres" szabályt alkalmaznám, miszerint az akklimatizáció során a csúcs alatt 1000 méteres magasságban éjszakázom. Ez itt nem valósul meg, hisz a 3-as tábor (a C3 csak 6500 méter, de a Manaszlu, vagy a Cho Oyu esetében is hasonló volt a helyzet.)

Elfogadhatatlan lenne számomra, ha csak pár 2-es táborban (C2: 5621 m) eltöltött éjszaka után csúcsot támadjak. Így nincs mese, már az akklimatizáció során kereszteznem kell a veszedelmes, függőgleccserek tarkította Crosshair (Célkereszt) kuloárt C2 és C3 között.

Az idő változékony, ahány előrejelzés, annyifélét mondanak. De talán nem esik le annyi hó, hogy keresztülhúzza a számításainkat. A többes szám: Jost, a fiatal német srác lesz a társam ebben az akklimatizációs körben. Ő már tegnap felment C1-be, hogy ne kelljen két tábort gyalogolnia ma. Én nem bánom, volt egy plusz napom az alaptáborban.

Gyorsan pakolok, bekapok valamit és 7:10 körül meggyújtom az alaptáborban a boróka gallyakat. Szándékosan lassú, egyenletes tempóban bandukolok. Egyfelől nem sietek sehová, akár késő délután is befuthatok C2-be, másfelől az utóbbi napok csapadékmentesek voltak és jártak előttem: tudom, hogy lesznek nyomok és nem lesz olyan nehéz a felmenetel, mint a legutóbbi alkalommal. Arra is számítok, hogy a legutóbbi körben bezsebelt akklimatizáció a segítségemre lesz. Nem csak elérni, de jó állapotban, tartalékkal elérni szeretném C2-t.

Ahogy megbeszéltük, szinte percre pontosan riasztom fel C1-ben a zenét hallgató és napozó Jostot 10:30-kor. Egy keveset ejtőzöm, eszem egy fél zabszeletet, iszom rá és megtöltöm a kiürült palackomat egy vízlefolyásnál. Aztán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga volna, fél óra alatt átballagunk a gleccseren a meredek rész kezdetéhez. Itt "ástam" ösvényt a múltkor 1,5 órát combig érő?!

A fagyott, stabil nyom továbbra is a helyén van. A kötelek is. A kettesbe kényelmesen felszambázunk, az egyesből 2 óra 40 perc alatt, minden erőfeszítés nélkül. A duplafalú Zajo sátram peckesen áll. A rend kedvéért kicsit körbe lapátolom. Aztán főzök egy paradicsomlevest és kétszersültet eszem hozzá.

Négy óra felé ránk ront egy zivatar (itt persze havazik és mennydörög), de szerencsére hamar meggondolja magát. Készülődöm az éjszakához. (Ma még külön-külön alszunk, Jostnak is van sátra C2-ben.) Jobbra számítok, mint a múltkor: alaposabb az akklimatizációm és természetesen a hármasba szánt matracom megduplázza a szigetelést. Viszont korábban kell majd kelnem.

Szponzorok

Johnnie Walker Névadó szponzor
Sourcing Hungary Kft. Magyarország Kiemelt szponzor
Vitalpaletta Társ szponzor
REON Digital Társ szponzor
Zajo Társ szponzor
Bodri Pincészet Társ szponzor
G-Shock Társ szponzor