Kép

Johnnie Walker Annapurna Expedíció 2016

Napló
2016. 04. 15.

Reggel szemtelenül nagy adag mézes citromos teát főzök. (Nem véletlenül volt olyan nehéz a zsákom. Még friss citrom és egy teljes műanyag doboz méz is akad...) Jost elismerően kortyolja a forró itókát. Megfogadtuk egymásnak, hogy ebben a körben semmi esetre se leszünk lusták és annyit iszunk, amennyit kell. Ez teszi lehetővé, hogy maximálisan mozgósítsuk erőtartalékainkat, minimalizáljuk a terhelést a szervezetünkön (szívünk rendkívül kevés oxigén felhasználása mellett nagyon erősen besűrűsödött vért kell, hogy keringtessen) és csökkentsük a fagysérülés esélyét is. Ez viszont türelmet és munkát jelent.

A reggeli hírek se túl rózsásak. Tunc (Törökország), Guntis (Svájc), Mario (Olaszország), Nadav (Izrael) és a két orosz – Aleksandr és Dimitry – is elengedik ezt a csúcstámadást. Nadav sherpája leejti a srác zsákját a Célkeresztbe. Tunc végleg feladja az expedíciót. A többiek bizonytalanok. Az éjszaka valóban nagyon szeles volt. (Én mégis sokkal jobban éreztem magam, mint az előző körben, és a reggel mért oxigénszaturációs értékeim is sokkal jobbak.)

Kb. háromszor változtatjuk meg az álláspontunkat, aztán – nagyon későn, majdnem 10 órakor – "lesz, ami lesz..." alapon mégis elindulunk felfelé, a négyesbe.

Az út – egy két izgalmasabb, technikásabb jéglépcsőtől eltekintve – monoton, szinte unalmas. (Igazi robotolós hótaposás.) A kinyíló panoráma viszont lélegzetelállító. Nagyon fegyelmezettek vagyunk, pontosan óránként állunk meg pihenni és minden alkalommal iszunk. Én néha tolok egy kis energiazselét is. Kifáradunk, a változatosság kedvéért a napsugárzás kínoz minket (ráadásul most már teljes pihe overállban mászunk), de azért stabilan, összeszedetten érjük el a négyes tábort délután 4 körül.

A sátorhely kiásása, a sátor felállítása és rögzítése sokat kivesz belőlünk, gyakran váltjuk egymást a lapátolás során. Öt óra van. Meglepetésünkre itt van Boyan. Ma csak egy rövid felderítő túrát tudtak kivitelezni, így ő is csatlakozik a ma éjszaka induló csúcstámadáshoz. (Ami mostanra kezd maroknyi kamikaze pilóta hősi rohamára emlékeztetni...)

Körülöttünk itt is, ott is felhangzik a környező sátrakban az oxigénpalack jellegzetes sziszegése... Töprengünk, mit tegyünk? Én úgy döntök, bezsebelem az akklimatizációt (itt alszom), majd levonulok egy normális ablak reményében. Aztán megváltoztatom a döntésemet és elkezdek öltözködni.

A sátor rendkívül szűk, rengeteg fegyelemre van szükség, hogy az irgalmatlan hidegben elkészüljünk. Szerencsére remekül összedolgozunk és éjjel 11 körül már odakint álldogálunk, a rendkívül hideg és szeles éjszakában, indulásra készen...

Szponzorok

Johnnie Walker Névadó szponzor
Sourcing Hungary Kft. Magyarország Kiemelt szponzor
Vitalpaletta Társ szponzor
REON Digital Társ szponzor
Zajo Társ szponzor
Bodri Pincészet Társ szponzor
G-Shock Társ szponzor