Kép

Johnnie Walker Annapurna Expedíció 2016

Napló
2016. 05. 04.

Az idő magasan fent felhős, de lent elfogadható. 8:30 felé feltűnik az első helikopter és "kiment" minket az alaptáborból. Kb. 1600 méteren szállunk ki, egy ZÖLD MEZŐN! Teljesen szabályosan tántorgunk a meleg, pára- és oxigéndús levegőben. Koszosak vagyunk, hegyi ruházat: pl. polár és héjkabát van rajtunk.



Gyerekesen nevetgélünk, Marioval mutogatjuk egymásnak a fákat, bokrokat, ismeretlen embereket, mobiltelefonokat és hasonló csodákat... Később valami tragacs levisz minket a forráshoz ahol részeg vízilovak módjára tobzódunk, majd sört iszunk és heverészünk.



Valamiért vissza kell mennünk a leszálló mezőre, amit mi szófogadóan tudomásul veszünk. (Talán leértek a cuccaink.) Újabb helikopter érkezik, de ezúttal a völgy felől, és láthatóan nem a "mienk". (Sokkal régebbi, rozogább típus...) Nem nagyon érdekel minket az egész, Marióval a fűben heverészünk és hagyjuk, történjen minden, ahogy az Írva Vagyon...



Aztán valaki "Katmandu!"-t kiált, ami azért felélénkít minket. Hátha be lehet kéredzkedni a gépbe és akkor megússzuk az egész napos döcögést a fővárosig. Ahogy közelítek, a gépből Szentpétery Arnold kászálódik ki, a Sourcing Hungary Kft – kiemelt szponzorom – ügyvezetője.



- "What the f....!" - kommentálom az eseményeket Marionak. Arnold szeretné megnézni az alaptábort. Nekivágunk. Kissé nyugtalanul térek vissza, tudva, milyen könnyen csapdába csalhat minket az időjárás. A pilóta fiatalabb (és vélhetően sokkal tapasztalatlanabb), mint Mingmáék rutinos hegyimentő pilótái. Oxigénen repül. (Vajon, ha fent maradunk, vidám napja lesz?)



Kiszállunk az oldalmorénán. Már csak egyetlen halomnyi csomag díszeleg a puszta közepén. Mingmán kívül talán még egy sherpa van még fent. A hegy szemérmesen felhőbe csavarja magát, a csúcs nem látszik. Körbemutogatom a kissé megilletődött Arnoldnak, mi hol volt. Itt éltem március közepétől mostanáig...



A pilóta egyre türelmetlenebbül integet. Látom és nagyon is értem, mit mutat: a völgyben összezárnak a felhők. Szinte pillanatról pillanatra változik a helyzet. Egyre kisebb (majd képzelt, megérzett) felhőrések között csusszanunk át. Többször látom, hogy szabályosan átrepülünk rajtuk a kanyonban csupán emlékezet alapján tartva az irányt.



Tato Pani alatt már tiszta az ég, csak néha repülünk át zivataron. Katmanduig még el is bóbiskolok néha.



 



ZÁRÓ GONDOLATOK:



A Johnnie Walker Annapurna expedíció a kaland 52. napján elérte a célját: fent álltam az Annapurna I 8091 méteres csúcsán. Szeretnék megemlékezni Horváth Tiborról, aki a 2012-es első magyar Annapurna expedíció során vesztette életét. Mindenkinek – támogatóimnak, családomnak, ismeretlen szurkolóknak – köszönöm szépen a bíztató szavakat, azt, hogy mögöttem álltak, velem tartottak erre a gyönyörű szép hegyre.



Örülök neki, hogy e csúcsmászással a magyar expedíciós hegymászás gazdagodott. Bár számomra a hegymászás nem rekordok hajszolásából vagy tisztán metrikus eredményekből áll, de érzem és átélem, hogy ez fontos dolog. A hegymászás azonban számomra többet jelent a számokban mért eredményeknél: önmagammal szeretnék találkozni, nagyszerű (néha félelmetes) dolgokat átélni – önmagamban, vagy társaimmal – és ha lehet, teljesebb, icipicit talán jobb emberként visszatérni. Mindenkinek erős, igazi, szép kalandokat kívánok saját hegycsúcsain! Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!

Szponzorok

Johnnie Walker Névadó szponzor
Sourcing Hungary Kft. Magyarország Kiemelt szponzor
Vitalpaletta Társ szponzor
REON Digital Társ szponzor
Zajo Társ szponzor
Bodri Pincészet Társ szponzor
G-Shock Társ szponzor