Kép

Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I és II

Napló
2018. 06. 08.

Hosszú repülések alatt sokat kísérleteztem már a legelviselhetőbb, viszonylag kényelmes alvási pozíció megtalálásában, de most rájöttem, hogy erre még mindig nincs állandó receptem. Minden utazás hangulata más, minden úticélra gondolva más és más érzések lesznek úrrá rajtam, mint ahogy minden elindulás és megérkezés is egyedi és különleges – még akkor is, ha már jártunk az adott helyen. Az elmúlt évek után immár ötödik alkalommal landoltam Pakisztán fővárosában, az iszlamabadi nemzetközi repülőtéren. Ezúttal viszont értetlenül léptem a terminál épületébe, ugyanis nem a szokásos sötét és poros, gyengén megvilágított szűk előtér fogadott, hanem egy gigantikus, modern és szinte vakító, döbbenetes fényárban úszó vadiúj komplexum! Kialvatlanul hunyorogva, először gyanakodva néztem körbe, de a csomagkiadásnál már a hamisíthatatlan pakisztáni hangulat fogadott: mindenki izgatottan várta a futószalagon érkező kisebb-nagyobb tételeket, köztük én is, hiszen volt már arra példa, hogy elveszett, vagy csak napokkal később érkezett meg egyik-másik poggyászunk. Első húzózsákom, nagy megelégedésemre az első percekben feltűnt, míg a második csak a legvégén, amikor már csupán néhány eltorzult kartondoboz és darabokká zúzott műanyag bőrönd keringett körbe és körbe – illik tudni, hogy itt sokkal hosszabb ideig elhúzódik, míg minden csomagot előkotornak a gép gyomrából! Szerencsémre, ezúttal nyugodtan tolhattam ki 50 kilónyi motyómat a várakozó tömegbe, ahol Ali széles mosollyal fogadott.

A szállodába érve hamar ágynak estem, hiszen ekkor már reggel 6 óra volt és indokolt lett némi alvás. A ventilátor berregése közben, 11 körül óvatos kopogás ébresztett: a lesötétített szobámból kibotorkálva, szédelegve nyitottam ajtót, majd derültségemben nyomban észhez tértem: Dávid széles mosollyal és nagy öleléssel üdvözölt! Milyen szép pillanat! Ennyi idő elteltével – hiszen március végén köszöntünk el egymástól – igazi boldogságot jelentett viszontlátni Őt! Találkozásunk öröme egyértelműen éreztette velem: végre elkezdődött új, közös kalandunk!

Délután együtt bóklásztunk az eszeveszett kánikulában, és még a helyi magyar konzulátust is meglátogattuk, ahol nem csupán végtelenül kedvesen fogadtak, de másnapra egy vacsorával egybekötött ünnepségre is meginvitáltak minket! Micsoda megtiszteltetés – örömmel ígértük, hogy csatlakozunk az eseményhez.

Megismerkedtünk az ukrán mászókkal, akik a GII-re indulnak, este pedig, Ali szervezésében mindnyájan elmentünk a Kabulba (?), ami a szokásos BBQ étterem, mint az első pakisztáni vacsorák pompás színhelye. Elégedetten és jókedvűen tértünk nyugovóra, ekkor már közös szobában, sok-sok felszereléssel és ütött-kopott hordókkal körbepakolt franciaágyunkban.



Suhajda Szilárd

Szponzorok

Kalifa Névadó szponzor
Global Union Kiemelt szponzor
DigBuild Kiemelt szponzor
Zajo Társ szponzor
Observer Kft. Társ szponzor