Kép

Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I és II

Napló
2018. 06. 24.

Apró sátrunkban viszonylag kényelmesen fetrengünk a reggeli órákig. Ezen magasságban töltött első éjszakánk ez, így nem csoda, hogy nyögdécselve és hangosan szuszogva ébredezünk. Szokatlanul meleg van, mindketten alaposan nekivetkőzve tekergőzünk hálózsákjainkban. Időnként teát szippantunk italzsákjaink mélyéről és át-átrendezzük a hálózsákjainkba tömött, szárítandó holmik katyvaszát. A belső ponyva is merő pára, csöpög a nyakunkba a kondenzvíz. Várunk, bízva a Nap erejében, hátha megszáradunk kicsit, mielőtt tábort bontanánk. Aszalt gyömbért nyamnyogok, jól esik a torkomnak az erős íz. Lassacskán érezzük, nincs hova tovább húzni az időt.



Az előző napi white-out-ban (sűrű köd és havazás okozta zéró látótávolság) kényszerűen felállított sátrunkat most végleges helyére, néhány gleccserhasadékkal arrébb, a hivatalos 1-es tábor helyszínére transzportáljuk. Talán ¾ órát kell a mély hóban taposnunk. Szerencsénkre ekkor felhígul a felhőzet, így könnyen felismerjük a GII előttünk emelkedő masszívumát, jobbra tőlünk pedig, a messzeségben felsejlik a Gasherbrum I második táborába felvezető jégesés. A GI csúcsát a mai napig egyetlen pillanatig sem engedte látni a rossz idő, hiába magasodik közvetlen a fejünk fölött e gyönyörű hegy! Hidden Peak – hű marad hát nevéhez, még így is, hogy már itt vagyunk.



Mire lecövekeljük sátrunkat, az idő újra makacskodni kezd. Feltámad a szél, apró és sűrű hópihéket vág az arcunkba és látjuk, ahogy percről-percre befedi a nehezen kitaposott, eddig vezető nyomokat is! Nem kevés próbálkozás és állhatatos, kemény munka árán jutottunk fel az 1-es táborba, és tudjuk, hogy a maréknyi mászó, kb 10 ember már úton van lefelé. Ha ketten itt maradunk még egy éjszakára, félünk, a nyomokat vesztve aligha tudnánk átkelni a láthatatlan hasadékok aknamezején. Nagyon hosszú és bosszantóan nehéz ez a gleccser. Döntünk, amíg nem késő és látni véljük az egyre halványuló nyomokat. Összekötözködve, tempósan de óvatosan indulunk lefelé: igazi türelemjáték a számtalan hasadékon való átkelés, átugrás, beereszkedés és felmászás, vagy épp a roskadozó jégtornyok alatti átiramodás – az egyik közelében másodpercekkel később szakad le egy soktonnás jégfal! Sokszor egyensúlyozunk több tízméteres, sötétkék törmelékben elvesző mélységek fölött! Gyönyörű a jéglabirintus, de igazi horror az átjutás! Estefelé, amint meglátom az alaptáborunk fölötti dombon lobogó magyar zászlót, fellélegzem – ez az, végre újra „otthon”, biztonságban!



Suhajda Szilárd

Szponzorok

Kalifa Névadó szponzor
Global Union Kiemelt szponzor
DigBuild Kiemelt szponzor
Zajo Társ szponzor
Observer Kft. Társ szponzor